Belvedere
A barokk palotacsoport két kastélyból áll (Alsó- és Felső-Belvedere), ahol mára az osztrák művészet remekei – a középkortól
napjainkig – találtak otthonra. Savoyai Jenő herceg (1633–1736), a sikeres hadvezér és művészetbarát Lukas von Hildebrandttal építtette magának a Belvedere
nevű nyári palotát – akkor még Bécs városkapui előtt.
A Belvedere egyike a világ legszebb és legjelentősebb múzeumainak és Bécs legkimagaslóbb látnivalói közé tartozik.
A barokk kastélyegyüttes olyan páratlan remekmű, mely egyesíti az építészet, szobrászművészet, festészet, kézműipar és barokk kertépítés, mint
művészet, mesterműveit, valamint az osztrák történelem mérföldköveit, és több okból is meghódítja a látogatók szívét.
Felső-Belvedere
A Felső-Belveder – (készült: 1717-től 1723-ig) - dominánsan magaslik a dombtetőn, így nyújtva lenyűgöző kilátást
Bécs városára.
A Belvedere, mint név, azaz "szép kilátás", Mária Terézia császárnéra vezethető vissza.
Röviddel Jenő herceg halála után az ő tulajdonában volt a kastély. Azóta, hogy az ismert vedutafestő Bernardo Bellotto a 18. században nagyméretű
festmény formájában megörökítette a kilátást, általánosan a híres "Belvedere – kilátás"-ról beszélünk. A Felső-Belvedere tisztán reprezentatív
célokból készült, amit a fényűzően felszerelt Márványterem és a drágán kialakított kastélykápolna még ma is
egyértelműen tanúsít.
Azt követően, hogy a császári gyűjtemény bemutatóhelyeként és Ferenc Ferdinánd trónörökös (elhunyt 1914-ben Szarajevóban)
lakópalotájaként szolgált, a Felső-Belvedere még egyszer az osztrák történetírás központi színterévé vált.
Az államszerződés 1955. május 15-i aláírásával, mely a kastély márványtermében történt, 10 évvel a II. világháború vége után Ausztria
visszakapta teljes függetlenségét.